Minden termékfejlesztési folyamatban előbb vagy utóbb szükség lesz valamilyen szintű dizájnoptimalizálásra, hiszen a valós élet dinamikája, esetleg változó költségoptimalizálási igények gyakran átírják a jól felépített fejlesztési tervet. Nem általános a termékfejlesztési projektekben, hogy bemenetként rendelkezésre áll a rögzített, teljes alapossággal elvégzett követelményelemzés, ami alapján elkészülhetnek a dizájnjavaslatok, termékkoncepciók. A követelményelemzés és a termékdizájn kialakítása legtöbbször párhuzamosan futó folyamatok. Ezért bármennyire is tapasztalt a terméktervező szakember, biztos előkerül a követelményelemzés végére olyan tényező, ami miatt „hozzá kell nyúlni” a dizájnhoz.

Mik lehetnek ezek az optimalizálások? Természetesen ez termékenként más és más, de általánosságban a következő támpontokat érdemes figyelembe venni:
Ellátja-e a dizájn az összes, megkívánt funkciót, megfelel-e az adott követelményeknek? A kiválasztott anyag megfelelő-e minden követelmény, funkció teljesítéséhez? Lehetséges-e további, alternatív anyagokat is figyelembe venni? Lehet-e egy dizájnelem átalakításával akár több funkciót, követelményt ellátni? Indokolt-e minden éllekerekítés, élletörés, vagy azok mérete megfelelő-e? Adott termékeknél  az oldalferdeségek megfelelően vannak-e kiképezve? Indokolt-e minden esetben oldalferdeség? Funkcionális felületek megfelelően vannak-e definiálva? Csak ott ahol ténylegesen szükségesek? A tűrések megfelelnek a gyártástechnológiának, ill. gazdaságosan gyárthatóak? Egyáltalán indokoltak az adott tűrések? …. és ezeket a szempontokat még nagyon sokáig lehetne sorolni.

Általánosságban elmondható, hogy a terméktervezés korai szakaszában elvégzett tudatos, elemzéseken alapuló dizájnoptimalizálás ráfordításai biztonsággal megtérülnek a termék életciklusa során.